Újabb séták - a folyóparttól a parkig

Tegnap úgy tettünk, mint a tősgyökeres zürichiek: fogtuk magunkat és piknikezni mentünk a parkba. Olyan sokan voltak, hogy már kicsit túlzásnak tűnt. Másik érdekes dolog, hogy itt Svájcban, ahol a vízpart közelébe lehet menni, azt kinevezik az emberek strandnak, és fürdőruhában szaladgálnak akár a belváros közepén is. Emellett viszik magukkal a mini grillhordót, és összedobják a vasárnapi ebédet a pokrócon ülve. Nekünk, szemérmesebb magyaroknak ez kicsit furcsa, de végső soron tetszik a lazaságuk. A svájci amúgy elég őrült faj. Például felépítik az ultramodern, nagy ablakos társasházaikat, aztán a földszinti lakót feljelentik, mert beleselkedve a nagy ablakon látták, hogy a fürdőszobába pucéran ment be. Sok bagatell ügyről népszavazást tartanak, például legutóbb valaki azért nyújtott be indítványt, hogy vasárnap tényleg semmilyen üzlet ne tarthasson nyitva (a tények kedvéért: vasárnap általában csak az éttermek vannak nyitva, illetve az ún. kioskok, ahol kb. újságot meg pár szikkadt kenyeret lehet kapni életmentésként, na ezeket akarták bezáratni - hajszál híján sikerült is nekik). A svájci ezen túlmenően zárkózott népség, saját közösségéhez messzemenőkig ragaszkodik, de idegent nagyon nehezen fogad be. Mindez egy olyan országban, ahol óvatos becslések szerint az ott tartózkodók 20%-a külföldi. Na igen, nem szeretik a külföldieket, de valószínűleg az ország nem lenne működőképes nélkülük. Az alja- és csúcsmunkákat ugyanis szinte kizárólag ők végzik.

E kis demográfiai kitérő után térjünk vissza a vasárnapi sétához. Óriási tömegek hömpölyögnek a városban fel alá (naná', nem tudnak a tessszkóban bambulni, mint a magyarok), ha találnak egy kis zöldfelületet, oda egyből lecsücsülnek, a parkban kiöltözve korzóznak/fürdőruhában napoznak az emberek, a merészebbek keresztülmásznak a partot a tótól elválasztó kétméteres sziklamezőn és megmártóznak a hideg vízben, mások sorban állnak a vízibicikli-kölcsönzők előtt, a tavon pedig egymást érik a kis motorcsónakok, vitorlások és a nagy kirándulóhajók. Dióhéjban ilyen a minimetropolisz egy bágyadt, napsütéses vasárnap délutánon.

Útban a tópartra - Münsterbrücke

Útban a tópartra - kávézók a Limmat mellet
Tisztán idelátszanak a nagy hegyek


Frauenbad - úszóház a torkolatnál

Zürichsee sok hajóval


A tóparti korzó


Kikötő


Izgalmas séta a mesterséges tavon

Szabadstrand. Vagy park?

Kék az ég és kék a tó... meg hideg... de kit zavar ez rajtam kívül?

Óváros - a balparton

Ez a puccosabb szerintem. Mármint a balpart. Lehet, hogy azért mert a Bahnhofstrasse mellett van. Mindenesetre a jobb parton már többször is jártam, ott inkább egyszerűbb Bierhallék, kebab büfék, meg mindenféle alternatív stílusú öltözködési ellátó üzem van, antikváriumok, plusz egyéb apró üzletek, akadnak persze kivételek is, de valahogy emberközelibbnek tűnik. A balpart megapuccos, de azért szép. A picinyke gassékban azért még fel lehet fedezni letűnt korokat, és én szeretem a mediterrán hangulatát is. De beszéljenek helyettem a képek!

Ütliberg - a város kilátója

Nem akartunk messzire menni, de mégis menni akartunk valahova, felmentünk tehát az Ütlibergre.

Ütliberg Zürich nyugati határán emelkedik, 873 m magas hegyecske. Ez a zürichiek fő szabadidőparkja, egész szezonban biciklisek, futók, nordic walkingosok hada mászkál az erdőkben, plusz télen szánkósok. Rengeteg túraútvonal hálózza be, de vonattal is fel lehet menni. Tetején étterem, hotel, kilátó (ingyenes, mindig sokan vannak rajta). Már voltam itt januárban is, most azonban gyalog másztunk fel. Körülbelül egy óra volt, közepesen meredek úton. A kutya felfelé nagyon hasznos, hámba fogtuk, póráza végét meg a derekam köré, így sokszor segített a mászásban (persze lefelé még kétszer jobban húzott, így aztán átadtam a férfinépnek az irányítását :). Kellemes délutáni program egy ilyen gyalogtúra fel a hegyre és vissza.

Ismeretlen épület ismeretlen kapuja

Úton

Majdnem a csúcson, felettünk a kilátó

Kilátás a tóra, háttérben a havasok

Odafenn


A kilátó alatt


Kilátás


Terasz


Panoráma