2009. július 8., szerda

Rapperswil










Az Aare-szurdok (Aareslucht)
















2009. július 7., kedd

Höngg



Kilátás a Hönggerbergről

A híres zürichi műszaki főiskola (ETH), előtérben a tehenekkel.

Kilátás a Hönggerbergről II.
Modern lakóház a hegyoldalban

Hagyományos hönggi ház kertje

Ez már a múlt... régi hönggi ház tornáca

Höngg - utcarészletek







2009. június 15., hétfő

Újabb séták - a folyóparttól a parkig

Tegnap úgy tettünk, mint a tősgyökeres zürichiek: fogtuk magunkat és piknikezni mentünk a parkba. Olyan sokan voltak, hogy már kicsit túlzásnak tűnt. Másik érdekes dolog, hogy itt Svájcban, ahol a vízpart közelébe lehet menni, azt kinevezik az emberek strandnak, és fürdőruhában szaladgálnak akár a belváros közepén is. Emellett viszik magukkal a mini grillhordót, és összedobják a vasárnapi ebédet a pokrócon ülve. Nekünk, szemérmesebb magyaroknak ez kicsit furcsa, de végső soron tetszik a lazaságuk. A svájci amúgy elég őrült faj. Például felépítik az ultramodern, nagy ablakos társasházaikat, aztán a földszinti lakót feljelentik, mert beleselkedve a nagy ablakon látták, hogy a fürdőszobába pucéran ment be. Sok bagatell ügyről népszavazást tartanak, például legutóbb valaki azért nyújtott be indítványt, hogy vasárnap tényleg semmilyen üzlet ne tarthasson nyitva (a tények kedvéért: vasárnap általában csak az éttermek vannak nyitva, illetve az ún. kioskok, ahol kb. újságot meg pár szikkadt kenyeret lehet kapni életmentésként, na ezeket akarták bezáratni - hajszál híján sikerült is nekik). A svájci ezen túlmenően zárkózott népség, saját közösségéhez messzemenőkig ragaszkodik, de idegent nagyon nehezen fogad be. Mindez egy olyan országban, ahol óvatos becslések szerint az ott tartózkodók 20%-a külföldi. Na igen, nem szeretik a külföldieket, de valószínűleg az ország nem lenne működőképes nélkülük. Az alja- és csúcsmunkákat ugyanis szinte kizárólag ők végzik.
E kis demográfiai kitérő után térjünk vissza a vasárnapi sétához. Óriási tömegek hömpölyögnek a városban fel alá (naná', nem tudnak a tessszkóban bambulni, mint a magyarok), ha találnak egy kis zöldfelületet, oda egyből lecsücsülnek, a parkban kiöltözve korzóznak/fürdőruhában napoznak az emberek, a merészebbek keresztülmásznak a partot a tótól elválasztó kétméteres sziklamezőn és megmártóznak a hideg vízben, mások sorban állnak a vízibicikli-kölcsönzők előtt, a tavon pedig egymást érik a kis motorcsónakok, vitorlások és a nagy kirándulóhajók. Dióhéjban ilyen a minimetropolisz egy bágyadt, napsütéses vasárnap délutánon.

Útban a tópartra - Münsterbrücke
Útban a tópartra - kávézók a Limmat mellet
Tisztán idelátszanak a nagy hegyek


Frauenbad - úszóház a torkolatnál

Zürichsee sok hajóval


A tóparti korzó


Kikötő


Izgalmas séta a mesterséges tavon

Szabadstrand. Vagy park?

Kék az ég és kék a tó... meg hideg... de kit zavar ez rajtam kívül?